Limits

What does this word mean? Why need it in the life? This concept is too artifical for me. Just think a little bit of the sky. First thing what you can see with your eyes is endlessness. Nature doesn’t have limits. But we people adopt them. But why? In my opinion if we impose limits on ourselves then we can hide behind them. That moment everything will be easy. Ego doesn’t like losing. If it can’t do anything or reaches something we immediately say: it has a limit. Of course…
Another opinion. We live according to rules. There are social and moral rules too. From when we were young we have learned what is good or bad. We know by that where the limits were. I was thinking. If we never hear any teachings about the rules of life, will we ever know if we are wrong? Are my limits the same as others’? When we speak about social rules, we have to follow them, and limits are clear. But when it comes to moral norm, that one depends on my mind. In every situation we build a moral limit and with it we decide how we want to live in society.
In life we use limits. But most of the people like ignoring them. I think because of the feeling of it. In that moment, when we break the rules, we get freedom. We have a normal life. To wake up, to work, or study, at home  make usual things. This is the life. This one is determined. Something needs to change the grey weekdays. In my opinion if we get over the limits but we keep moral and social rules in normal, then it gives us a good experience. What will increase quality of our life. So limits aren’t the end of something, only they show us what is normal for most of people. But we have to know where are our own ones.
I think this one just a signal. It shows how much is my knowledge and experience. With this I can develop anything. If I know where is my limit in this moment, then I have a chance to push up. In that way we can reach a better life. Most of the people live with fixed limits. It depends on family, culture or religion. But most important, what do you think. Are those fixed or flexible? Are you ready to change your life or will you stay within limits?

Sky

On this raining day he came to my home. I saw him. Ok,I know just a soft toys. But maybe is not important. He hasn’t eyes, but can see the world. People throw everything and everyone what is doesn’t need.Is this right? He is just symbol but we have to understand the meaning. I’m thinking. Outside is cold and dark. Be happy if you don’t feel. This bear looks like satisfied. I saved him. But what happening in the world?That is going on wrong way, and day after day more and more soft bear going to be on the street alone. Try  to be strong bear and help for other one if need. Sky already is saved. But he is just only one.

Zene, emlékek, érzések

Már egészen kicsi korom óta különös kapcsolatom van a zenével. Emlékeimben úgy él, hamarabb ültem az MTV elött minthogy bármiféle gyerekcsatornát néztem volna. A dallamok segítettek elraktározni örömteli pillanatokat,hangulatokat. Éveken át kutattam egy bizonyos zeneszám után. Különös módon egyetlen sorát se tudtam felidézni,csak a videója jelent meg szemem elött újra meg újra. Töprengtem,vajon miért ennyire fontos számomra,milyen emlékeket rejthet. Több mint két évtizedes nyomok után kutattam. Talán a gyermekkorom egy darabját adná vissza, ha végre rábukkanék,egy érzést, melyet akkor élhettem át. A sors egy nap kezet nyújtott. Átlagosnak mondható nap volt az is,de mégis egy pillanat alatt értettem meg mindent. Utazás Londonban,hogy némiképp kikapcsolódjak,szokásomhoz híven rádió szólt. Majd jött az áttörés. Kellemes zene, mégis abban a momentumban a szívemig hatolt. Nem tudtam hová tenni az érzést. Tudtam, ismerem, valahol már találkoztunk. Nem törödtem akkor ezzel csak átadtam magam a különös , jólesö érzésnek. A modern technika késöbb segített a felfedezésemet beteljesíteni. Az a perc mikor a zene és a videó egyszerre jutott el hozzám döbbenten rántott vissza a valóságba. Az volt az,amit éveken át kerestem. Csak ennyi és röpke húsz év kellett ahhoz, hogy megértsem, számomra miért is volt annyira fontos. Akkor minden olyan világos és egyértelmü lett. Az emlékezés segített helyretenni kavargó érzéseket. Most, felnöve ezt a zenét hallgatva tudom, miért éreztem ürt enélkül. Úgy hiszem mindenkinek szüksége van ilyesfajta dallamokra, melyek által bármikor visszarepülhetünk a mùltba, hogy megértsük jelenünket, gondolatainkat.

A kubista macska

A kubista macska felmászott a fára

Háromszöget formált orcája

Mikor rájött iszonyatos tériszonyára

S teste szétcsavarodottságára

Kínozta hát a kíváncsiság,

Hogy érhetö el ama boldogság

Melyet a kocka test jelenthet,

De ö annak soha meg nem felelhet.

Eszmék,félre siklott irányzatok,

Beragadva ebbe ö is átkozódott

Megfelelne de nem tud a világnak.

Így maradt meg félresikerült alkotásomnak.

Társkeresés az éterben-avagy a modern románcok színtere

Rohanás,idöhiány,csalódottság és még tucatnyi kifogás manapság a szingliségre. Ezzel párhuzamosan jelent meg a csúcskorát élö netrandi. Egy két kattintás és máris úszkálhatunk a végtelen lehetöségek tengerében. Csinos szerkesztés, üdítö színek,mosolygó profilok és el is kezdtek megnyerni minket. Statisztikák melyek szerint nap mint nap szerelmek születnek,a potenciális jelöltek száma az égbe szökik és azonnal kábulatba esünk. De semmi se az aminek látszik. Kezdetben minden szép, mint minden kapcsolatban, aztán lassacskán elötünnek az apróbb hibák. Vagy csak túl tökéletesnek tünik,megadunk  szempontokat,egyfajta feltételeket. Megkapjuk a jelölteket,választunk mint egy piacon és máris kész az instant alany. Van abban valami mesterkélt,hogy paraméterek alapján válasszunk ki valakit. Súly,haj, kor, lakhely. Tényleg ezek lennének a mérvadóak?! Hogy fektethetünk nagyobb hangsúlyt azokra,melyek a leghamarabb megváltoznak minden egyénnél?A profitorientált,elöre törekvö,maximalista világ minden pillanatban azt próbálja belénk súlykolni,hogy ne elégedjünk meg az átlagossal. Reklámok. plakátok vonultatnak fel tökéletesnek látszó,kikozmetikázott tárgyakat,bábukat,melyek ha nem felelnek meg,bármikor lecserélhetjük.A társkeresö oldalakon minden nap új “áruba” botlunk söt maga az oldal is kiemelve közszemlére teszi. Így hogy tudjunk csak egyet választani, ha egyfajta hangként újra és újra megjelenik, ne elégedj meg ezzel, lesz jobb is. És ez így megy napról napra. Mindig lesz jobb,szebb,érdekesebb. De tényleg erre van szükségünk? A tökéletesre? Vagy már csak sodródunk az árral beletörödve a rendszer hibájába? Ha belekerülünk az online romantika világába, jobb ha szemellenzövel tekintünk az egészre. Ha megpróbáljuk megörizni szokásainkat a párválasztásról,akkor ez a terület is csak egy normális színhely lesz,de amint hagyjuk befolyásolni magunkat,úgy bizonyosan belekerülünk a rendszer mókuskerekébe és már csak egy alkotóeleme leszünk a mesterkélt társasjátéknak. Mint sokan mások, én is kíváncsi voltam,vajon mi rejlik a színfalak mögött. Megtalálhatjuk azt akire tényleg szükségünk van,vagy csak egy újabb leckét tanulunk az élettöl? Bukkantam érdekesre,üdítöre,letaglózóra és megtapasztalhattam milyen az, mikor valaki egy profil mögé bújva igazi énjévé válva csap le a gyanútlanokra.Hogy vajon mit szolgál nekünk ez a tapasztalás az csak késöbb derül ki. De egy biztos,megtanít felismerni mi is az igaz, kit keresünk és hogy hol tartunk annak megtalálásában. Ha már elkezdtük, nincs más dolgunk, csak haladni azon az úton melyet magunkban eldöntöttünk, nem hagyni, hogy bármi is megtévesszen. Ki tudja, lehet csak egy móka az egész vagy egy életre szóló történetet kezdtünk el vele. De addig is míg ez el nem dölik,élvezzük ,éljük át ennek a világnak a lehetöségeit és barangoljunk ott nyitott szemmel.

A gondolatod te vagy

Kedves Olvasó!

Köszöntelek a gondolataink virtuális világában. a 64es busz a céltalan utazàssal kezdödött és egy blog születését hozta meg.Lesz itt minden,hatàrok nincsenek. Ablakot nyitunk a világ felé egy random gondolattal és két véleménnyel.Londoni élet, Szentesi gyökerek,álmok,valóság,ezek vagyunk mi. Làtni,képzelni,írni. Mert egy biztos,a gondolatod te vagy.

Üdvözlettel:Viki

Dear Reader,

I welcome you in the virtual world of our thoughts. Bus 64 started with an aimless journey and it brought about the birth of a blog. We’re gonna have everything, there will be no restraints. We are opening a window to the world with a random thought and two opinions. Living in London, roots in Szentes. Dreams, reality, this is who we are. Seeing, imagining, writing. Because one thing is for sure, your thoughts are who you are.

Greetings,

Viki